2011. február 23., szerda

lassan, de biztosan


A diftongusoknak bár létjogosultságát nem kérdőjelezik meg a tudósok, mégis fonetikai és fonológiai státusa meglehetősen problémás. A viták a diftongusok mibenlétéről az idők folyamán változtak. A koraiak arról szóltak, hogy egy hang-e a diftongus. Egyesek szerint „két álló és egy sikló hang kapcsolata, mások úgy vélték, hogy két magánhangzó egyszótagos kapcsolata.”
Továbbá az is kérdéses volt, hogy két magánhangzó kapcsolata-e (diftongus- kettőshangzó). Volt, aki a diftongus „nyitó-” vagy „záróhangját” nem tekintette magánhangzónak, hanem mássalhangzónak, esetleg szemivokálisnak, azaz félhangnak/simulóhangnak (gyengédebb nyomatékú hangszakasz). A magyar nyelvben érdekesek a kettős mássalhangzók, melyek írásban is megjelennek (gy, ty, dz, stb.) Ezeknél „az összetevőket nem feltétlenül észleljük külön egységként, hanem csupán az együttesük által keltett, egységes hangjelenséget fogjuk fel.”

Valami vázlatszerű..

I. Bevezetés: röviden a szakdolgozat témája
1. A diftongusok definíciója, fajtái
            2. A diftongusok problematikája      

II. Diftongusok a nyelvekben
1. Az angol nyelv diftongusai
2. A magyar nyelv diftongusai (fejlődés és maradvány)

III. Diftongusok a japán nyelvben
1. Magánhangzók a japán nyelvben
a. Hangtörténeti fejlődés
b. Magánhangzók a mai japán nyelvben
            2. A diftongusok történeti áttekintése

IV. Japán diftongusok: pro és kontra
            1. A japán diftongusok melletti érvek
            2. A japán diftongusok elleni érvek

V. Befejezés/Konklúzió