a) [a] és [i] kapcsolata
Az [a] és az [i] magánhangzó esetében, ahogy már fentebb láthattuk bizonyos dialektusokban előfordulhat monoftongizálódás. Ebben az esetben a monoftongizálódott mássalhangzó a hosszú [ē] lesz, mivel az [a] és az [i] magánhangzó a képzés során használt nyelvállás tekintetében a legkülönbözőbbek: az [a] hang alsó, míg az [i] felső nyelvállású, és mivel „a monoftongizálódás során a diftongus két hangzója igyekszik a képzés szempontjából egymáshoz minél közelebb kerülni.” (MNYT, 2005: 340) Ez a jelenség Nagano bizonyos területein figyelhető meg.
asē < asai ’sekély’ (MARTIN, 1987: 43)
b) [a] és [u] kapcsolata
Zhang Wei Li véleménye szerint ez a kapcsolódás nem tekinthető diftongusnak. Ezzel szemben Haruo Kubozono tanulmányában arra keresi a választ, hogy az általa a két leggyakoribbnak vélt diftongus, az [au] és az [ai] közül melyik gyakoribb a japán nyelvben, és, hogy jelöltség szempontjából melyik van előnyben. Állítja, hogy a modern tokiói japánban mind a kettő diftongus előfordul, de az [ai] nagyobb mennyiségben fordul elő a sino-japán morfémákban. Ezt a következtetését, a Japán szótár függelékéből vonta le. Az ősi japán szavakban (Yamato) is hasonló asszimtriát lehet észrevenni, csak mérsékeltebben. Itt 63 morféma tartalmaz [ai] kapcsolatot és csak 29 [au] diftongust. A harmadik csoport lenne a jövevényszavak csoportja. Itt viszont több okból is nehéz volna messzemenő következtetéseket levonni. Többek között azért, mert meglehetősen nagy mennyiségük végett nehéz volna összegyűjteni az újonnan a modern japánba belekerült morfémát; ezen kívül a többségüket az angol nyelvből veszik át, ami azért nagyon fontos tény, mert az angol szavak jóval nagyobb százaléka tartalmaz [ai] diftongust. (KUBOZONO, 2001: 62)
c) [a] és [e] kapcsolata
Ahogy az [ai] esetében, itt is fellelhető néhány diftongus szórványosan és csak bizonyos dialektusokban.
[kaeru] ’visszamenni’
[omae] ’te’-kollokviális
d) [a] és [o] kapcsolata
Az [a] és az [o] egymás mellett szintén nem alkot diftongust a japán nyelvben. Érezhető, hogy kiejtéskor mind a két magánhangzó képzésének lépései és tulajdonságai érvényesülnek, egyik magánhangzó sem válik dominánssá a másikkal szemben.
e) [i] és [a] kapcsolata
A sztenderd japánban nem, de némely dialektusban diftongusként is használatos.
[miyai] /miai/ ’találkozás házasságkötés végett’
[oshiyai] /oshiai/ ’tolakodás, lökdösődés’
„Általánosan elmondható, hogy az [ia] hangkapcsolatot könnyű diftongusként ejteni, ami nem véletlen, hisz sok jövevényszónak az [ia] hangkapcsolata diftongusként realizálódik.”[1]
[itariya] /itaria/ ’Olaszország
[roshiya] /roshia/ ’Oroszország
f) [i] és [e] kapcsolata
A sztendern japán nyelvben pusztán ’renboin’-ként van jelen, azonban informális helyzetekben hosszú [ē]-ként is használatos.
[kēru] /kieru/ ’eltűnik’
[mēru] /mieru/ ’látható’
g) [i] és [o] kapcsolata
Sok más hangkapcsolathoz hasonlóan itt is elmondható, hogy csak bizonyos területi nyelvváltozatokban fordul elő diftongusként.
[niyoi] /nioi/ ’illat’
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése