A további vitákat az elnevezés okozta, miszerint hívhatjuk-e kettőshangzóknak a diftongusokat, azaz kettős hangokról van-e szó vagy egy hangról. Többek között Scripture áll ki amellett, hogy a diftongus egy változó jellegű hang. A szélsőséges ellenzők tábora odáig ment, hogy itt nem is csupán két hangról beszélhetünk, hanem sok hangról, melyeket a folyamat során képzünk.
Továbbá az is kérdéses volt, hogy két magánhangzó kapcsolata-e a diftongus. Itt sem volt teljes az egyetértés. Sievers és Jespersen is úgy gondolta, hogy a diftongusok csupán két egyszerű magánhangzó egyszótagos kapcsolata. Meillet ezzel szemben úgy gondolta, hogy a diftongus állhat egy magánhangzó és egy mássalhangzó kapcsolatából is. Laziczius Gyula ezzel szemben úgy érvel, hogy „a hangok jellegüket, éspedig nyelvi jellegüket tekintve vagy magán-, vagy mássalhangzók, viszont szerepük, mégpedig a diftonguskérdés szempontjából elsősorban számba jövő szótagbeli szerepük szerint, vagy sonansok vagy consonansok."ua.
Ehhez a bejegyzéshez sajnos nem tudok érdemben hozzászólni =D Mintha eddig azt tettem volna =D
VálaszTörlésMax annyi, hogy ha Word-ből másolsz, szedd ki a formázást, és akkor nem lesz sokféle betűtípus a posztban (ez aztán nagy és hasznos segítség =D)
:))) köszönöm!!igenis nagy segítség!!
VálaszTörléshallod, ez tök érdekes. de annyira ismeretlen a téma számomra, hogy Sae-hoz hasonlóan csak pislogok és érdemi dolgot nem tudok mondani. De olvasom a blogot folyamatosan!
VálaszTörlésHa más nem is, azt nagyon élvezem, hogy valami idáig teljesen ismeretlen dologról tudok meg többet!