általános ez-az, a miheztartás végett

A fonémák hipotetikus egységek, a fejünkben kialakított hangok; olyan hangok egysége, amelyek jelentés megkülönböztető szereppel bírnak. Egy beszédhang olyan tulajdonságait veszik fel, amik relevánsak a jelentésátvitel szempontjából. Fonotaktikai szabályok alapján használjuk őket a nyelvben.  A fonéma mellett beszélhetünk még allofónokról is, melyek egy fonéma realizálódásai, fonetikai variánsai. Egy fonéma többféle hangban is realizálódhat, ezek elkülönítése a fonémáktól minimál párokkal történik. A minimális párok használatakor azt vizsgáljuk, ha egy hangot kicserélünk egy másikra, okoz-e az jelentésváltozást. Ennek az eljárásnak is vannak korlátai, hisz nem minden esetben találhatunk megkülönböztetésre használható szópárokat, de bizonyos nyelveknél lehetővé teszi a fonémák azonosítását.  

            „A fonológiai szabályok a hangok vagy hangcsoportok közötti kapcsolatokra vonatkozó általános megállapítások. Azt összegzik, mi történik, ha egy hang egy adott nyelvtani vagy fonetikai környezetbe kerül.” (CRYSTAL, 2003, 208-209) Ezeket a szabályokat nagyon fontos tudnunk, hogy egy nyelv hangrendszerét és szerkezetét átlássuk.