angol II. rész

A nyelv mozgása szerint a diftongusok az angol nyelvben lehetnek zártak, ha a nyelv vertikálisan előre mozdul, és centrálisak, ha a nyelv előre vagy hátra mozdul a közép pozíció irányába. A zártak lehetnek szűkek és szélesek, míg a centrális diftongusok csak szélesek. Szűk diftongusról [ei], [oʊ], [iə], [eə], [ʊə] beszélünk, mikor a kezdő és a végpont között a rés kicsi, így a nyelv rövidebb utat tesz meg; a széles diftongusnál [ai], [aʊ], [ɔi] ezzel szemben hosszabb az út, amelyet a nyelvnek meg kell tennie. Annyit biztosan állíthatunk, hogy a nyelv itt is az egyszerűségre törekszik, hisz szűk diftongusokból majdnem kétszer annyi létezik, mint a szelésből, ahol a nyelvnek hosszabb utat kell megtennie a képzés során. Az angol nyelvben egyetlen emelkedő diftongus létezik, ez pedig a [ju:], az összes többi ereszkedő kettőshangzó.